Képileg rendkívül expresszív, társadalomkritikus melodráma a helyzetéből sikertelenül kitörni próbáló prostituált küzdelméről. A jobb sors érdekében gyermekét mindenáron iskolába járatja, de a kegyetlen környezet elutasítja: kizárja mind a gyermeket, mind az anyát a közösségből. Egyedül az idős igazgató állna mellé az oktatás igazi értelmét hangsúlyozva, azonban őt is legyőzi a társadalom bigottsága. A főhősnő csodásan kifejező arcjátéka – a korabeli színészi játék minden eltúlzottságával együtt – a mai nézőt is meghatja, a kisfiút alakító gyerekszínész pedig lenyűgöző természetességével bűvöl el. Az iskolai fesztivál jelenete teljesen kiakasztja a cukiságmérőt.











