Rendezvénynaptár, 2009. június

Augusztusi karácsony
(8 weol-eui Keu-ri-seu-ma-seu)
97 perc
Rendezte: Heo Jin-ho
Az 1963-as születésű Heo Jin-ho a Yonsei Egyetem filozófia szakán diplomázott, filmes tanulmányait a Koreai Filmakadémián végezte. Hazájában a melodrámák mestereként ismeretes: sajátos zsánerértelmezéseiben noha megtartja a műfaj jellegzetes alapkonfliktusait (pl. végzetes kór, feloldhatatlan szerelmi háromszög/négyszög), lemond a melodráma eredendő harsányságáról, és egészen visszafogott, intim hangnemben meséli el rezdülésekből építkező romantikus történeteit. Heo munkásságának érdekessége, hogy kisköltségvetésű alkotásaiban kivétel nélkül igazi sztárokat szerepeltet: az Augusztusi karácsony (1998) Han Seok-kyu és Shim Eun-ha, az Egy szép tavaszi nap (2001) Yoo Ji-tae és Lee Yeong-ae, az Áprilisi hó (2005) Bae Yong-joon és Son Ye-jin, a Boldogság (2007) pedig Hwang Jeong-min és Lim Soo-jeong párosával készült.
Szereplők: Han Seok-kyu, Shim Eun-ha, Lee Han-wi, Sin Goo
Jung-won (Han Seok-kyu) harminc körüli, magányos fényképész, aki egyedül dolgozik saját tulajdonú, aprócska fotóműhelyében. Eseménytelen életébe Da-rim (Shim Eun-ha), egy ifjú női parkolóőr visz fényt, aki egyre gyakrabban tér be hozzá, idővel már nemcsak a fényképek előhívása végett. Noha mindketten szimpatikusak egymásnak, Jung-won betegsége megakadályozza kapcsolatuk kibontakozását.
A filmhét legkitűnőbb moziját jelentő Augusztusi karácsony egy egészen finomra hangolt, szívszorító szerelmi történet, amely két hétköznapi ember megismerkedését tárja elénk. Heo bensőséges, költői munkájában a kimondatlan szavak a legbeszédesebbek: a rendező úgy generál intenzív érzelmeket, hogy a műfajban kötelező szerelmi vallomáson kívül még a csókot is száműzi forrásvíz tisztaságú, puritán alkotásából. A főhős párt megformáló Han Seok-kyu és Shim Eun-ha egészen kivételes alakítást nyújt, teljesítményük nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az Augusztusi karácsony a '90-es évek legnagyobb hatású dél-koreai melodrámájává váljon, amelyet azóta is idéznek és utánoznak (2005-ben azonos címmel Japánban forgatták újra).



Sírfelirat
(Gi-dam)
98 perc
Rendezte: Jeong Beom-sik és Jeong Sik
A rendező-testvérpár idősebbik tagja, Jeong Beom-sik a Chungang Egyetem rendezői szakán diplomázott, míg öt esztendővel fiatalabb öccse a Szöuli Művészeti Intézet tanulója volt. Jeong Sik rendezőasszisztensi tapasztalatokkal is rendelkezik: ilyen munkakörben dolgozott Park Chan-wook világhírű, Magyarországon is forgalmazott bosszú-trilógiájának első két részében (A bosszú ura, 2002; Oldboy, 2003).
Szereplők: Jin Goo, Kim Tae-woo, Lee Dong-gyoo, Kim Bo-kyeong
A Jeong-fivérek első közös rendezése egy lírai horrorfilm, amely három különállónak tetsző, ám végül összefonódó szegmensre bontható: először egy fotóalbum kapcsán ugrunk vissza az időben, hogy megismerkedjünk Dr. Park fiatalkori énjével, és bepillantást nyerjünk egy zavarbaejtő bonctermi szerelem krónikájába. A második epizódban egy tragikus autóbaleset egyetlen túlélője érkezik a kórházba: a szüleit elvesztő kislány pszichiátriai kezelésre szorul, ugyanis rémlátomásaiban halott édesanyja szelleme kísérti. A záró fejezet egy Tokióban dolgozó sebészorvos-házaspárt mutat be, akik belekeverednek egy rejtélyes gyilkosságsorozatba.
A Sírfelirat (2007) igazi stílusbravúr, amely a gótikus horrorok atmoszféráját idézi meg komoly formatudatosságról árulkodó, gyönyörűen világított képkompozícióival és gondosan berendezett, részletgazdag tárgyi világával. A testvérpár csattanóra kihegyezett, esztétizált szellemhistóriája a nemzetközi filmfesztiválok mellett különösen a pusani filmkritikusok körében örvendett nagy sikernek, akik a legjobb elsőfilmes rendezőnek járó elismerésben részesítették a direktorduót.



Erkölcstelen tudós
(Eum-ran-seo-saeng)
139 perc
Rendezte: Kim Dae-woo
Kim Dae-woo jó nevű dél-koreai forgatókönyvíró, aki olyan népszerű mozik scriptjéért felelős, mint A románc (rendezte: E J-yong, 1998), A becstelen király (r.: Kim Ji-woon, 2000) és a Veszedelmes viszonyokat feldolgozó Botrány (r.: E J-yong, 2003). Kim központi témái között a bátorság és a boldogság említhető, de az olyan társadalmi tabuk bemutatásától sem riad vissza, mint a bujaság vagy az árulás. Az Erkölcstelen tudós a Koreai Filmtanács 1991-es forgatókönyvírói pályázatát megnyerő, 1962-ben született úriember első saját rendezése.
Szereplők: Han Seok-kyu, Lee Beom-soo, Kim Min-jeong, Ahn Nae-sang
Az Erkölcstelen tudós története a XVIII. századi Koreában játszódik, ahol Yun-seo (Han Suk-kyu), az arisztokrata származású tudós kezébe kerül a város legnépszerűbb könyve, amely egy erotikus regényt takar. Noha kezdetben idegenkedik az efféle szennyirodalomtól, úgy dönt, hogy ő is ír egy hasonló művet, amelyhez illusztrációkat is készíttet Gwang-heonnal (Lee Beom-soo), a hírhedt testőrparancsnokkal. A bonyodalom akkor kezdődik, amikor Jeong-bin királynő (Kim Min-jeong) is elolvassa a rögvest sikeressé váló regényt, és viszonyt kezd az íróval.
Kim szellemes erotikus meséje meglepő hangulatváltásokkal dolgozik, az egyik pillanatban kedélyesen viccelődik, míg a másikban halálosan komoly, tettlegességig fajuló párbeszéddel dezorientálja a nézőt. A korhű ruhák és díszletek bemutatása legalább akkora erősségét képezi e mozinak, mint az emlékezetes színészi alakítások (kivált az Augusztusi karácsonyban is látható Han Seok-kyu brillírozik) vagy a szexualitással élcelődő poénok, amelyek messziről elkerülik a közönségesség csapdáját.



Életünk legszebb pillanatai
(Woo-ri Saeng-ae Choi-go-eui Soon-gan)
124 perc
Rendezte: Lim Soon-rye
Lim Soon-rye filmtudományokból szerzett diplomát, tanulmányait Párizsban végezte. Séta az esőben (1994) című rövidfilmjét több filmfesztiválon is díjazták. Első nagyjátékfilmjét 1996-ban készítette el Három barát címmel, amely a legjobb ázsiai filmnek járó elismerést vihette haza az első Pusani Nemzetközi Filmfesztiválon, ezen kívül más neves mustrákon is sikerrel vetítették (Berlin, Vancouver, Seattle, Melbourne, Karlovy Vary). Második egészestés mozija (Waikiki testvérek, 2001) ugyancsak bejárta a világ filmfesztiváljait. Az Életünk legszebb pillanatai a rendezőnő harmadik nagyjátékfilmje.
Szereplők: Moon So-ri, Kim Jeong-eun, Eom Tae-woong, Kim Ji-young
Az Életünk legszebb pillanatai a 2004-es athéni olimpiára készülő dél-koreai női kézilabdacsapat felkészülését, a sikerig vezető utat mutatja be. A veterán, már a barcelonai ötkarikás játékokon is szereplő kézisek (Moon So-ri, Kim Jeong-eun) mellett zöldfülű sportolók is színesítik a nemzeti válogatottat, ám konfliktus jócskán akad a generációs ellentéteken kívül is: a professzionális sportolói lét és a magánélet összeegyeztetése, a trénerváltás és az eltérő edzésmódszerek további feszültségeket gerjesztenek a csapaton belül.
A filmtörténet első kézilabda-filmjeként reklámozott, érdekfeszítő sport-melodráma a fináléban látható meccset leszámítva alapvetően egy karakterközpontú munka, amely a népszerű labdajáték helyett a szereplők egymás közötti dinamikájára helyezi a hangsúlyt. Érdemes kiemelni, hogy az alkotás mókás hazai vonatkozással is bír: a figyelmes nézők észrevehetik, hogy a férfi edző (Eom Tae-woong) magyar klubcsapatok meccsét nézi a Sport 1 csatornán.



Mesterszakács
(Sik-gaek)
113 perc
Rendezte: Jeon Yoon-soo
Jeon Yoon-soo 1971-ben született Szöulban, pályáját rendezőasszisztensként kezdte Kang Je-gyu mellett (Gingko ágy, 1996; Shiri, 1999). Viszlát szöuli shinpa című kisfilmjével tarolt a 10. Koreai Rövidfilm-fesztiválon: a legjobb forgatókönyv és a legjobb filmnek járó elismerés mellett a zsűri különdíját is elnyerte. Debütáló nagyjátékfilmje a Besame mucho (2001) volt, második egészestés alkotása pedig a Barátnőm és én (2005) címmel készült el, két helyi színészsztár, Song Hye-kyo és Cha Tae-hyeon főszereplésével.
Szereplők: Kim Kang-woo, Im Won-hee, Lee Ha-na, Jeong Eun-pyo
A Mesterszakácsban (2007) a koreai Joseon-dinasztia (1392-1910) utolsó udvari séfe által használt speciális késért mérkőzik meg két kivételes képességű szakács, akiknek egy főzőverseny keretében kell bizonyítaniuk rátermettségüket. Seong-chan (Kim Kang-woo) és Bong-ju (Im Won-hee) neves szakácsfamíliái között generációkra nyúlik vissza az ellenségeskedés, a múltbéli titkokon kívül azonban a jelenkori intrikákra is fény derül.
A Heo Yeong-man képregényét feldolgozó alkotás a koreai konyhaművészet látványos népszerűsítő anyagaként definiálható: míg a Mesterszakács nagyjátékfilmnyi játékidőben, megannyi mellékszállal kiegészítve reklámozza az ínycsiklandozó koreai ételeket, a hazánkban is komoly népszerűségnek örvendő A palota ékköve egy televíziós sorozat terjedelmében tette ugyanezt, a tradicionális gyógymódok rejtelmeivel kiegészítve.



Maraton
117 perc
Rendezte: Jeong Yoon-cheol
Az 1971-es születésű Jeong Yoon-cheol a Hanyang Egyetemen szerzett diplomát, Emlékkép című rövidfilmjének elkészülte után pedig Ausztráliában tanult vágónak. Soron következő kisfilmje (Téli álom) a legjobb rendezőnek járó elismerésben részesült a Shin-young Ifjúsági Filmfesztiválon. A Maraton (2005) Jeong első egészestés munkája.
Szereplők: Jo Seung-woo, Kim Mi-sook, Lee Ki-young, Baek Seong-hyeon
A filmhéten vetített Hazafelé a 2002-es, míg a Maraton a 2005-ös esztendő suttogó propagandával terjedő kasszasikere volt: mindkettő szívhez szóló, hivalkodástól mentes, emberi történet, amelyek főhősei furcsa mód ugyanannak a koreai édességnek (Chocopie) a rajongói. Jeong Yoon-cheol alkotásának népszerűsége azonban még elődjén is túltett: több mint 5 millió néző volt rá kíváncsi Dél-Koreában.
A Maraton egy valós személy, Bae Hyeong-jin élettörténetét veszi alapul: Cho-won (Jo Seung-woo alakítása Dustin Hoffman Esőemberbeli szerepléséhez mérhető) húszéves, autista fiatal, aki akkor érzi magát a legboldogabbnak, ha futhat. Édesanyja (Kim Mi-sook) felismeri fia legújabb hóbortját, és pénzügyi problémái ellenére is maximálisan támogatja őt: elviszi egy cinikus, egykori hosszútávfutó-bajnokhoz (Lee Ki-young), hogy tartson edzéseket az örökmozgó gyerekének. Noha a tréner kezdetben nem veszi komolyan az óvodásként viselkedő fiút, fanatizmusát látva utóbb segítséget nyújt neki abban, hogy beteljesíthesse álmát, és képes legyen négy órán belül lefutni a teljes maratoni távot.



A halál jele
(Sal-in-sui Choo-eok)
127 perc
Rendezte: Bong Joon-ho
Az egyedi műfajferdítéseivel elhíresült Bong Joon-ho a neves szöuli Yonsei Egyetem szociológia szakán diplomázott, első 16mm-es filmjét 1995-ben rendezte, Fehér ember címmel, amely a Shin-young Ifjúsági Filmfesztiválon elismerésben részesült. A Koreai Filmművészeti Egyetemet az Összefüggéstelen címre hallgató diplomafilmmel abszolválta, amely előrevetítette a társadalomkritikai éllel rendelkező, sajátos humorú fekete komédiáit. A rendezőasszisztensi munkakör betöltése (Kaktusz motel, 1997) után 2000-ben készítette el első egészestés játékfilmjét (Az ugató kutyák sohasem harapnak), amellyel rögvest magára irányította a dél-koreai kritikusok figyelmét. A jelen filmhéten vetítésre kerülő, megtörtént eseményeken alapuló A halál jele (2003) öt éve hazánkban is megjelent DVD-n (azóta már nem hozzáférhető), szélesvásznon azonban most látható először Magyarországon. Bong harmadik nagyjátékfilmje, az itthon ugyancsak ismeretes A gazdatest (2006) minden idők legsikeresebb dél-koreai mozgóképe, amely több mint 13 milliós nézettséggel büszkélkedhet. A rendező legújabb, Anya (2009) című alkotásának az idei Cannes-i Filmfesztiválon volt a világpremierje.
Szereplők: Song Kang-ho, Kim Sang-kyeong, Kim Roi-ha, Song Jae-ho
A halál jele Dél-Korea első sorozatgyilkosának esetével foglalkozik: a máig szabadlábon lévő elkövető 1986 és 1991 között összesen tíz női áldozatot szedett Gyeonggi tartományban. Park Doo-man (Song Kang-ho nagyszerű alakításában), az együgyű, vidéki rendőr vezeti a nyomozást, aki soha nem foglalkozott még ilyen komplexitású esetekkel. A teljesen inkompetens helyi felügyelő mellé kirendelnek egy tapasztaltabb szöuli kollégát (Kim Sang-kyeong), hogy együttes erővel szálljanak szembe az egyre több halálesetet okozó, hasadt elméjű ámokfutóval.
Bong realista, karcos bűndrámája nem a tettest, hanem a rivalizáló rendőröket állítja a cselekmény középpontjába, akik kétségbeesetten kutatnak a bizonyítékok után - sikertelenül. A nyolcvanas évek katonai diktatúrájának korhangulatát megidéző A halál jele gyönyörű képekben elmesélt, végtelenül keserű történet, amelyet méltán emlegetnek az új évezred legkiemelkedőbb dél-koreai filmjei között.



Sztárrádiós
115 perc
Rendezte: Lee Joon-ik
Lee Joon-ik 1987-ben jelent meg a filmgyártás területén: első rendezését (Kölyökzsaru) saját produkciós cégének (CineWorld) alapítása követte. Produceri minőségben a nevéhez fűződik A kém (rendező: Jang Jin, 1999), az Anarchisták (r.: Yu Young-shik, 2000) és a Szia Dharma! (r.: Park Cheol-kwan, 2001). A Volt egyszer egy csatatér (2003) című történelmi vígjátéka közel három milliós nézőszámot produkált hazájában. A 2007-es dél-koreai filmhéten is sikerrel vetített A király és a bohóc (2005) jelenleg az ország nézettségi örökranglistájának második helyét foglalja el a maga több mint 12 millió (!) eladott mozijegyével. A jelenkori környezetben játszódó alkotásokhoz a Sztárrádiós című kacagtató komédiával tért vissza.
Szereplők: Park Joong-hoon, Ahn Seong-gi, Choi Jeong-yoon, Lee Seong-woo
Choi Gon (Park Joong-hoon), a '80-as évek ünnepelt popzenésze manapság már csupán egy leharcolt kávézóban énekelget, karrierjének az alkohol, a drog és a zűrös alvilági ügyei vetettek véget. A heves vérmérsékletű, kiégett sztár összeverekszik a kávézó egyik vendégével, amiért letartóztatják, hűséges ügynöke (Ahn Seong-ki) azonban nem rendelkezik az óvadékhoz szükséges pénzzel. A menedzser a probléma megoldása végett egy Isten háta mögötti kisvárosba vezényli Choi-t, hogy a helyi rádió lemezlovas pozícióját betöltve próbálja megszerezni az óvadékhoz szükséges pénzmennyiséget.
A dél-koreai mozi egyik mérföldkövét jelentő Chilsu és Mansu (1988) legendás párosát láthatjuk újra ebben a megkapó humorú barátság-filmben, amelyet e veterán tandem tesz naggyá - korántsem véletlen hát, hogy 2006-ban együtt osztoztak a legjobb színésznek járó elismerésban a helyi illetőségű Blue Dragon-díjkiosztón.



Rejtett napfény
(Mil-yang)
142 perc
Rendezte: Lee Chang-dong
A regényírói múlttal rendelkező Lee Chang-dong a kortárs dél-koreai mozi egyik legkiemelkedőbb szerzőegyénisége. 1954-ben született Daeguban, felsőfokú tanulmányait a Kyungbuk Egyetemen végezte, ahol 1980-ban koreai nyelv és irodalomból kapott diplomát. A politikai töltetű filmjeivel elhíresült Park Kwang-su két alkotásának is ő írta a forgatókönyvét (Irány a csillogó sziget, 1993; Egyetlen szikra, 1995). Debütáló nagyjátékfilmje, a Zöld hal (1996) a Vancouveri Filmfesztiválon a legígéretesebb pályakezdő ázsiai rendezőnek megszavazott díjat vihette haza, második munkája, a 2000-es Titanic Filmfesztiválon itthon is bemutatott Mentolos cukorka (1999) azonban még sikeresebbnek bizonyult mind Dél-Koreában, mind pedig külföldön. Harmadik, Oázis (2002) című műve volt a negyedik Pusani Nemzetközi Filmfesztivál nyitófilmje, de ezen kívül még világszerte több mint harminc filmmustrára (többek közt Cannes-ba) nyert meghívást: Karlovy Vary-ban három, míg Pozsonyban két díjat nyert. Lee 2003 és 2004 között Dél-Korea kultuszminisztereként tevékenykedett, a rendezői székbe a Rejtett napfény (2007) című opuszával tért vissza.
Szereplők: Jeon Do-yeon, Song Kang-ho, Jo Yeong-jin, Kim Yeong-jae
A férje halála után Shin-ae (Jeon Do-yeon) az eredeti koreai címet jelölő kisvárosba költözik kisfiával, hogy új életet kezdjen, ám itt egy újabb szörnyű csapással sújtja a sors. A sokk feldolgozásához a helyi keresztény gyülekezet, illetve egy autószerelő-műhelyet üzemeltető férfi (Song Kang-ho) igyekszik segítséget nyújtani. Az Yi Cheong-joon azonos című regényén alapuló Rejtett napfény a teljes reményvesztettségtől a részleges megnyugvásig vezető út megrázó erejű krónikája, amelyet különösen Jeon Do-yeon mélyen átélt, fájdalmasan hiteles alakítása, illetve a dél-koreai kisváros életének autentikus bemutatása tesz figyelemreméltóvá.
Lee mozija 2007-ben a Cannes-i Filmfesztivál versenyprogramjában szerepelt, és a hazájában kaméleonnak becézett, kivételes tehetségű Jeon Do-yeon a legjobb színésznőnek járó díjban részesült.



Hazafelé
(Jib-eu-ro...)
87 perc
Rendezte: Lee Jeong-hyang
Az 1964-es születésű Lee Jeong-hyang a dél-koreai filmiparban tevékenykedő, elenyésző számú női rendező közé tartozik, akárcsak az Életünk legszebb pillanatait jegyző Lim Soon-rye. Első nagyjátékfilmje a Múzeum az állatkert mellett (1998) című szellemes romantikus komédia volt, amelyben Shim Eun-ha és Lee Seong-jae játszották a főszerepeket.
Szereplők: Yoo Seung-ho, Kim Eul-boon
Lee Jeong-hyang második nagyjátékfilmje, a Hazafelé a 2002-es esztendő igazi meglepetésfilmje volt Dél-Koreában, amely komoly költségvetés, látványos speciális effektusok és erőszakos marketingkampány nélkül vált igazi kasszasikerré: a tárgyév bevételi ranglistáján egészen a második pozícióig jutott.
Lee szívmelengető, humanista mozija a nyári szünetet a 78 éves vidéki nagymamájánál (Kim Eul-boon) töltő, 7 esztendős szöuli kis unoka (Yoo Seung-ho) kalandjairól, alkalmazkodási nehézségeiről, valamint a néma nagyijához fűződő viszonyáról fest elragadóan bájos képet. A Hazafelé meleg humorú, eszköztelen nevelődési történet, amely többszörös ellentétpárokra épül: fiatal és idős generáció, nagyváros és falu értékrendje áll szembe egymással. Az elkényeztetett, önző Sang-woo "kiütéses vereséget" szenved a modern világ újdonságait hírből sem ismerő, régimódi nagymamától, aki hihetetlen munkabírásról és feltétel nélküli törődésről tesz tanúbizonyságot, kiharcolva ezzel hisztis unokája elismerését és szeretetét.
Lee kiemelkedően bölcs, ellenállhatatlan munkája az Oscar-díj helyi megfelelőjét jelentő Grand Bell Awardson a legjobb forgatókönyv és a legjobb film kategóriájában is győzedelmeskedett.